Stratégiai tervezés a lakóhelyen - szituációs játék

A szituációs játékról

A „stratégiai tervezés a lakóhelyen” témát szituációs játék keretein belül kellett bemutatnom az egyik módszertanos szemináriumom során. Szinte minden ember került már élete során váratlan helyzetbe. Ilyenkor az emberek vagy pánikba esnek és leblokkolnak, vagy ügyesen kivágják magukat. Célom az, hogy a diákok, akiket tanítok, az utóbbit sajátítsák el és bármilyen szituációban megállják helyüket. Ez ugyan főleg az improvizáció leírása volt, ám úgy gondolom, hogy rengeteg szituációban van az, hogy az embereknek rendkívül hirtelen kell cselekedniük, dönteniük, s ami még nehezebb: mindezt helyesen tenniük. A szituációs játék nem más, mint egy tanítási környezetben a valóság leképezésére, hétköznapi élethelyzetek megjelenítésére használható drámapedagógiai módszer, aminek véleményem szerint része lehet (és sok esetben része is) az improvizáció. A szituációs játék lehet szerepjáték is, azaz kérhetjük a diákokat, hogy más emberek bőrébe bújva jelenítsék meg az adott szituációt, ám opció az is, hogy saját magukat jelenítik meg. Ennek – s ezzel együtt minden – drámapedagógiai módszernek alapvető célja, hogy a diákok motiválódjanak, s kreatív módon sajátítsák el az ismeretanyagot, oly módon, hogy közben fejlődik a beszédkészségük, a beleélő-, a döntési-, és a megjelenítő képességük. Mindezt azért mondom el, mert a szituációs játékokban mindezekre szükség van. 

A feladatot ide kattintva érheted el. 

Metodikai értékelés, kitűzött célok

A legfontosabb célom az egész feladattal az, hogy a diákokban tudatosuljon, hogy egy-egy döntés meghozatalát – jó esetben – komoly előkészületek előzik meg, s rendkívül sok tényezőt kell figyelembe venni, ami befolyásolhatja a végkimenetelt. Mivel a feladat sajátossága, hogy egészen abszurd helyzetek is kialakulhatnak (pl. Budapest belvárosában egy vízerőmű építése stb.), így a diákok nem csak „sablonproblémákkal” találkozhatnak, hanem kissé szabadjára engedhetik a fantáziájukat. Hiszen végeredményben mindkét oldalon találhatunk érveket akár a budapesti vízerőmű esetében is…
A diákok – ha csak rövid ideig is – más emberek szerepébe bújva értékelhetik a problémákat, végiggondolva azt, hogy ez milyen hatással lesz majd az életükre. Természetesen nem kell ragaszkodni a kitalált karakterekhez, hiszen az már a szerepjáték irányába viszi a szituációt, ám véleményem szerint ezzel izgalmasabbá tehető az egész feladat. Ne csüggedjünk, ha a fenti feladat két tanórát is elvesz az időnkből, hiszen ez egy olyan komplex téma, ami ismétlésnek is jó lehet, ugyanis olyan (korábban tanult) fogalmak, folyamatok is előkerülnek, amik nem feltétlenül kapcsolódnak szorosan minden stratégiai tervezéshez (lásd szikesedés, vízerőmű, szemétlerakó hely stb). Azzal, hogy a diákok nem előre megírt szituációkat kapnak, hanem van a játékban „szerencsefaktor”, érdekesebbé, izgalmasabbá válhat szemükben a feladat.